Ana Carolina - Confesso
Confesso acordei achando tudo indiferente
Verdade acabei sentindo cada dia igual
Quem sabe isso passa sendo eu tão inconstante
Quem sabe o amor tenha chegado ao final Não vou dizer que tudo é banalidade
Ainda há surpresas mas eu sempre quero mais
É mesmo exagero ou vaidade
Eu não te dou sossego, eu não me deixo em paz Não vou pedir a porta aberta é como olhar pra trás
Não vou mentir nem tudo que falei eu sou capaz
Não vou roubar teu tempo eu já roubei demais Tanta coisa foi acumulando em nossa vida
Eu fui sentindo falta de um vão pra me esconderAna Carolina - Confesso - http://ru.motolyrics.com/ana-carolina/confesso-lyrics-hungarian-translation.html
Aos poucos fui ficando mesmo sem saída
Perder o vazio é empobrecer Não vou querer ser o dono da verdade
Também tenho saudade mas já são quatro e tal
Talvez eu passe um tempo longe da cidade
Quem sabe eu volte cedo ou não volte mais Não vou pedir a porta aberta é como olhar pra trás
Não vou mentir nem tudo que falei eu sou capaz
Não vou roubar teu tempo eu já roubei demais Não vou querer ser o dono da verdade
Também tenho saudade mas já são quatro e tal
Talvez eu passe um tempo longe da cidade
Quem sabe eu volte cedo ou não volte mais
Ana Carolina - Bevallom (Венгерский перевод)
Bevallom, úgy ébredtem, hogy mindent másként láttam
Az igazat megvallva mindig ugyanazt éreztem
Talán elmúlik, bizonytalan vagyok
Talán a szerelem a végéhez érkezett
Nem fogom azt mondani, hogy minden csupán banalitás
Vannak még meglepetések, de nekem mindig több kell
Túlzás vagy hiúság
Hogy nem adok neked szünetet, nem hagyok békét magamnak
Nem kérek nyitva hagyott ajtót, az olyan, mint visszanézni
Nem fogok hazudni, nem vagyok képes mindenre, amit mondtam
Nem fogom tovább rabolni az időd, raboltam épp eleget
Annyi minden halmozódott föl az életünkben
S elkezdett hiányozni egy kis tér, ahol csak magam lehetekAna Carolina - Confesso - http://ru.motolyrics.com/ana-carolina/confesso-lyrics-hungarian-translation.html
És már nem volt merre futni
Az egyedüllét elvesztése elszegényít
Nem akarom, hogy mindig igazam legyen,
Én is magányos vagyok de már elmúlt négy
Talán elhagyom egy időre a várost
Talán hamar visszatérek, talán sohasem
Nem kérek nyitva hagyott ajtót, az olyan, mint visszanézni
Nem fogok hazudni, nem vagyok képes mindenre, amit mondtam
Nem fogom tovább rabolni az időd, raboltam épp eleget
Nem akarom, hogy mindig igazam legyen,
Én is magányos vagyok, de már elmúlt négy
Talán egy időre elhagyom a várost
Talán hamar visszatérek, talán sohasem